A tribunus szó történelmileg kialakult jelentése egy olyan személyre utal, aki a szélesebb tömegek jogait betartatni igyekszik. Mindig a dolgozó emberek lehetőségét védte a munkához és a személyi szabadsághoz. A kor hatalmasaitól védte a rászorulókat. Jelképévé és vezetőjévé vált a hétköznapi polgárok jogos érdekeiért folytatott törekvéseinek.
A néptribunusi tisztség Kr. e. 494-ben Rómában jött létre. Viselőinek (tribuni plebis) személye Róma városán belül szent és sérthetetlen volt. A néptribunusok a köznép által, érdekeik védelme érdekében, évente választott tisztségviselők voltak. Jogukban állt összehívni a plebejusok gyűléseit és utóbb a szenátust is. A magisztrátusok intézkedéseit, valamint a törvényjavaslatokat vétójogukkal megakadályozhatták. Menedéket nyújthattak továbbá a patríciusok által üldözötteknek. A néptribunusok száma előbb kettő volt, majd Kr. e. 449-től tízre emelkedett.
