Előfordulhat, és nemcsak kismamáknál, hogy valaki nem tud napi nyolc órában munkát vállalni. A munkáltatói oldalon is előfordul, hogy egy munkahely betöltéséhez, a feladatok elvégzéséhez nincs szükség a teljes munkaidőben való foglalkoztatásra. Ilyenkor beszélünk részmunkaidős foglalkoztatásról, amelyre általánosságban ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a teljes munkaidős foglalkoztatásra. Mégis van különbség.
Munkaszerződés kritériuma
Ha a munkaszerződés nem rendelkezik arról, hogy a foglakoztatás rész- vagy teljes munkaidőben történik-e, akkor a törvény értelmében úgy kell tekinteni, hogy a munkaszerződés teljes munkaidőre szól. A munkaszerződésben tehát külön meg kell állapodni arról, hogy a foglalkoztatás részmunkaidőben (napi, heti, esetleg havi hány órában) történik. Egyértelműnek tűnhet, hogy a felek erről rendelkeznek, munkaügyi ellenőrzések során mégis előfordul, hogy ebből vita van a munkáltató és a munkavállaló között.
Mennyi bért kaphat, aki részmunkaidőben dolgozik?
Részmunkaidőben a bért is időarányosan kell megállapítani a teljes munkaidőhöz viszonyítva. Azonban nemcsak a bért, hanem minden más juttatást is, ami a munkaidő mértékével függ össze. Természetesen e körben a munkavállalóra kedvezőbb rendelkezés is szerepelhet a felek megállapodásában. A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló szabadságra szintén jogosult, a rendes szabadság mértéke megegyezik a teljes munkaidőben munkát végzőkével. A például napi 4 órában foglalkoztatott munkavállalót azonban szabadsága idejére is napi 4 órának megfelelő díjazás illeti meg.
Hétvégén is lehet részmunkaidőben foglalkoztatni?
Részmunkaidőben lehet valakit úgy is foglalkoztatni, hogy például csak szombaton és vasárnap történik a munkavégzés. Ilyenkor nem érvényesül az a szabály, hogy a pihenőnapnak vasárnapra kell esnie.
Kérheti a munkavállaló, hogy részmunkaidőben foglalkoztassák?
Előfordulhat, hogy a munkavállaló kéri, hogy teljes munkaidejű foglalkoztatását változtassák részmunkaidőssé. Ebben a munkáltató jogosult dönteni. Döntésére viszont határidőt szabott a törvény, 15 napon belül írásban kell tájékoztatni a munkavállalót. Döntését saját üzleti érdeke vezérelheti, és mérlegelheti, hogy a munkakör ellátása megoldható-e egyáltalán részmunkaidőben.
